Az 1800-as évek elején Németországban, amint hanyatlott a feudalizmus, több nagyobb földbirtok, amelyek egykor nemeseké voltak, a köz javára került. Európában az ipari forradalom eredményeképpen a feltörekvő középosztályban egyre nagyobb volt a jólét, mint addig valamikor is. A középosztály megteremtette a lehetőségét, hogy ezeken a valaha nemesi tulajdonban lévő birtokokon vadásszon, és részesüljön a sportvadászat privilégiumában, amely addig csak a nemeseknek adatott meg.

Mivel a középosztálynak nem volt meg a területe és a forrása, hogy hatalmas kenneleket tartson fenn az egyes vadászkutyafajtákból. A vadászati kultúra fejlődése mégis előmozdították az igényt, egy vadászkutyára, amivel nemes- és dúvad vadászatára is alkalmas. A német vadászok gondolatában megszületett, hogy az összes speciálisan kitenyésztett fajtából, egy mindenes fajtát alakítanak ki - Solms herceg célmeghatározásai alapján „Jót és szépet a vadászat számára! Teljesítménnyel a típushoz!”, - ami minden célra megfelel. A XVIII. század végére a többéves erőfeszítés, ahol is a keresztezéses tenyésztési eljárásokkal a régi német vizslából, a vízi POODLE-ból, a pointerből, a szetterekből, több fajta kontinentális vizslákból, és egyes hegyi pásztorokból a következő három kategóriát alakították ki.

 Hosszúszőrűek:

ˇ         Hosszúszőrű német vizsla
ˇ         Kis Münsterlandi
ˇ         Nagy Münsterlandi
ˇ         Weimaraner (hosszúszőrű)

Rövidszőrűek:

ˇ         Rövidszőrű német vizsla
ˇ         Weimaraner (rövidszőrű)

Durvaszőrűek

ˇ         Drótszőrű német vizsla
ˇ         Griffon
ˇ         Pudelpointer
ˇ         Szálkásszőrű német vizsla

Durvaszőrűből drótszőrű

Végül, ezen szőrváltozatokon belül is, a különféle fajtáknak az összpontosított tenyésztését hozták létre. Az eredeti célok megtartása – teljesítménnyel a típushoz, - úgy nézett ki, hogy háttérbe szorul. A kezdeti céloktól eltérő irányzatot, növekvő széthúzást, időben felismerte és irányítása alá vette a tenyésztői munkát Freiherr Sigismund Zedlitz und Neukrich (1838. május 24. – 1903. július 8.). A fajtával szemben felállított célt, miszerint egy időjárásálló, sokoldalú mindenes vadászkutyát alakítsanak ki. Ezt szigorúan mindenkitől megkövetelte, amitől a fajta újra erőteljes javulásnak indult. A felállított elvek alapján indult el a tenyésztők képzése és most már tudatosan kezdtek hozzá a tenyésztői munkához. - Freiherr Sigismund Zedlitz und Neukrich -ot az emberek csak Hegewald mesterként emlegették. - Ezidőtájt írták le először a drótszőrű német vizsla standard -jét is. Az elmúlt 75 évben hagyományt teremtettek egy főtenyészszemlének, amit köznyelven Nemzetközi Hegewaldnak vagy csak egyszerűen Hegewaldnak neveznek. Ezen a seregszemlén a genetikai értékek felmérése a cél. Segítségével a lelkiismeretes tenyésztők, feltudják becsülni, hogy kennelükben az elmúlt évek párosításaiból, mi cseperedett fel. A feladatok végrehajtása közben értékelik a mezei munka közbeni kitartó munkakedvet, miközben mutatni kell a vadállási hajlamukat, tanúbizonyságot kell tenniük az apportkézségükről és a szűnni nem akaró találni akarásukról mind vízen, mind mezei terepen. Mindezen feladatok végrehajtásához, megfelelő testfelépítéssel és szőrzettel kell rendelkezniük. Könnyedén alkalmazkodniuk kell a terepviszonyokhoz, feladatokhoz és a vezetőikkel szemben is jó kontaktust kell tartaniuk.

1902-ben világosan meghatározott céllal alapították meg a németországi Drótszőrű Német Vizsla Klub –ot (Verein Deutsch-Drahthaar e. V.). Axe Lauffs -n lett a VDD első elnöke. A vezetése alatt egy maroknyi odaadó tenyésztő kezdte el ezt a nehéz munkát, hogy a meglévő génállományba, belevitték a szálkásszőrű német vizslát *, griffont**, pudelpointert*** és a rövidszőrű német vizslát ****. Ezek az emberek idealisták voltak, és sokat áldoztak fel az új fajta fejlesztéséért. Együtt dolgoztak, e mottó alatt: „a legjobb kutyám van, csak még nem elég jó”, és ezzel elindították a drótszőrű német vizsla komoly tenyésztését. Ez a szervezet sok vihart kavart szakmai berkekben. A szaksajtóban arról cikkeztek, hogy elérhetetlen igényekkel szeretne létrehozni egy fantomkutyát. – Sokáig nem kezelték és el sem ismerték külön szőrváltozatként a drótost. Azonban a fajták színesítésében közrejátszott az a momentum is, hogy amikor a fajtatenyésztés divatossá vált, hajlamosak lettek felosztani az addig egymással keresztezett vizslaváltozatokat tisztán tenyésztendő, különálló fajtákra. Ez azonban azoknak nem felelt meg, akik a fajtajegyek részleteit helyezték előtérbe, a vadászteljesítmény szembe. Ők minden durvaszőrűt egybe akartak foglalni. Így a griffonok, pudelpointerek és a szálkásszőrű német vizslák tenyésztői a Német Szálkásszőrű Egyesületbe tömörültek. Elzárkózva minden drótszőrű keresztezéstől. Nem is gondoltak arra, hogy így egy német drótszőrű (deutsch drahthaar) fajta kialakulását támogatták. Ugyanis a keresztezések során létrejöttek olyan példányok, amelyeknek rövidebb, de igen erős (időjárásnak ellenálló, sérülésektől óvó) szőrzetük volt. Míg a szálkásszőrű német vizsla esetében a német tenyésztők a legjobb vadászképességű egyedeket is kizárták a tenyésztésből, a drótszőrűeket tulajdonságaik alapján válogatták. - A standardot, amit a drótszőrűsök fejlesztettek, rendkívül merevek voltak, és szigorúan követelték meg a leírtakat. Ezek és az igényes irányelvek miatt, valamint a tagok eltökéltsége miatt, a fajta bámulatos sebességgel fejlődött. Minden ellenző és támadás ellenére, a drótszőrű elindult az országon belüli „hódító” útjára. A német Vadászkutya Szövetség az 1900-as évek elején felismerte, a drótszőrűben rejlő értékeket. A kutyáknak és a tenyésztőknek is lehetőséget adtak bizonyítani a rátermettségüket. Ekkor kezdték el regisztrálni a fajta egyedeit, mint német mindenes használati vadászkutyát. Ezidőtájt kezdődött el az a szelekciós munka is, ami már ténylegesen elkülönítette a szőrváltozatokat egymástól. Rövid idő alatt egy használati vizslát állítottak elő, amely ellenálló szőrzettel, és sokoldalúsággal a vadászat minden módjához alkalmasnak tűnt. Végeredményben elérték azt, amit célul tűztek ki: olyan sokoldalú mindenes vizslát, mely a legkülönbözőbb munkákat (mezei, erdei, vízi munka) azonos hatékonysággal és igen magas szinten képes elvégezni. A következő említésre méltó szakasz talán a drótszőrűek életébe a II. világháborút követő időszakban nagy változás következett be. Ekkor kezdett igazán ismerté válni és honosodott meg a világ minden táján. Azóta is töretlen népszerűségnek örvend, mind anyaországában, mind a nagyvilágban. A fajta napjainkra kifejlődött, egy szisztematikus és kemény szelekció által, mint jó vadász / családi kutyaként. A drótosoknak nagyfokú a kijelölt feladataik iránti szenvedélyük, - ami nem más, mint a vadászat eredményességét segíteni – nagy kitartással képesek megvalósítani a feladatokat, mindamellett temperamentumuk kézbentarthatók maradnak munka közben is. Bár a legtöbb kölyökkutya rendelkezik a természetes képességekkel, hogy álljanak, apportírozzanak, segítőkészek legyenek. Mégis, hogy jó vadászkutyák legyenek, tanítani és a vadászatokon irányítani kell Őket. Ezáltal kihozhatjuk belőlük azt a magasfokú munkateljesítményt, amire szelektálták a fajtát, évtizedeken keresztül. Nem másért tenyésztették ki a fajtát, hogy dolgozzanak, és társaink legyenek a mindennapokban, majd gyarapodjanak, ha teljesíteni tudják a szükséges követelményi szintet. Nem utolsó sorban egy jó drótos, aktív életmódra serkenti gazdáját is. Ma a drótszőrű német vizsla a leggyakrabban használt vadászkutya Németországban, és 10.000 taggal a legnagyobb vadászkutya-tenyésztő szervezet. A világ sok más országában is szívesen tartott sokoldalú vadászkutyája, az emberek nem kis megelégedésére. Hazánkban, 1976-ban alakult meg a Német Vizsla Klub, aki a mai napig a fajta elkötelezetteit gyűjti egy csokorba és méltán, szervezett formában segíti a minőségi tenyésztést és a szakmai munkát. A Klubon belül is a fajtaszekció feladata a fajtagondozás.

Szálkásszőrű német vizsla * - A szálkásszőrű német vizsla a legrégebbi fajta a német durvaszőrű vizslák között. Az első bejegyzett szálkásszőrű 1886-ba lett regisztrálva. Ez egy nagyon durva szőrzettel rendelkező rendkívül sprőd kutya, tiszta, nyugodt kisugárzású, tiszteletet parancsoló fejkarakterrel. Nem túl magas, inkább robosztusabb és nagyon erős testfelépítésű. Nem igazán vadállási ösztöneivel emelkedett ki tulajdonságaiban, hanem az utánkeresés területén és vízen alkottak velük kimagasló eredményeket. A szálkásszőrű német vizslát több alkalommal is felhasználták a drótszőrű tenyésztésében, genotípusának és fenotípusának kialakításához is felhasználták.

Griffon **- A Griffon egy jellegzetes és vonzó, kvadratikus, zömök kutya. A feje barna színű szemöldökökkel és dús szakállal rendelkezik. A testét borító szőrzet színben kékes-szürke általában és nagyon kevés folt van rajta. Jó mezei munkában. Ösztönösen jó és elegáns állási hajlammal rendelkezik, és kiváló apportírozó. Azonban nem tartják Őket jó utánkeresőnek.

Pudelpointer ***- ez a fajta, amit az angol pointerből és nagy vízi poodle-ból tenyésztettek ki. Közepes testméretű kutyák, jellemző tulajdonságaikban Ők állnak a legközelebb a drótszőrű német vizslához. Jók a mezőn, erdőben és a vízben is jól dolgoznak. Ez a fajta szőrzetével és alkalmazkodó képességével járult hozzá alaposan a drótszőrűek kialakításában.

Rövidszőrű német vizsla ****- A rövidszőrűről azt hiszik, hogy a fent említett fajtáknál kevesebbel járult hozzá a drótszőrű fejlődéséhez. Pedig ez nem így van. Ez egy nagyon rövid szőrzettel rendelkező, közepes testfelépítésű kutya, kiváló mezei munkája és kiváló állási hajlammal rendelkező fajta. Szőrét tekintve sem szokatlan a rövidszőrűhöz való visszatérés. Koncepció, hogy a rövidebb szőrzet a fej karakterét adó szemöldököt és szakállat nem érintheti.